A Kormány 483/2013. (XII. 17.) Korm. rendelet 2. § (1) bekezdés rendelkezése szerint a teljes munkaidőben foglalkoztatott munkavállaló részére megállapított alapbér kötelező legkisebb összege (minimálbér) a teljes munkaidő teljesítése esetén 2014. január 1-jétől havibér alkalmazása esetén 101 500 forint, hetibér alkalmazása esetén 23 360 forint, napibér alkalmazása esetén 4670 forint, órabér alkalmazása esetén 584 forint.
A 2. § (2) bekezdés rendelkezése szerint az (1) bekezdésben meghatározottaktól eltérően a legalább középfokú iskolai végzettséget, illetve középfokú szakképzettséget igénylő munkakörben foglalkoztatott munkavállaló garantált bérminimuma a teljes munkaidő
teljesítése esetén 2014. január 1-jétől havibér alkalmazása esetén 118 000 forint, hetibér alkalmazása esetén 27 160 forint, napibér alkalmazása esetén 5430 forint, órabér alkalmazása esetén 679 forint.
A Kormányrendelet tehát egyértelműen a munkakör elvárása alapján határozza azt meg, hogy az érintett munkavállaló részére legalább a garantált bérminimumot kell alapbérként fizetni, függetlenül a munkavállaló képzettségétől.
Amennyiben az érintett munkavállalókat a garantált bérminimumnál kevesebb alapbérért foglalkoztatták, akkor utólag ki kell a részükre fizetni a bérkülönbözetet.
Ez természetesen nem jelenti azt, hogy az érintett munkavállalók munkaviszonyát meg kell szüntetni, a foglalkoztatás ettől nem válik jogszerűtlenné.
A napi pihenőidő rendkívüli munkavégzés esetén
Az Mt. 90. § b) pont rendelkezése szerint a munkáltató tevékenysége több műszakos, ha tartama hetente eléri a nyolcvan órát.
Az Mt. 104. § (2) bekezdés rendelkezése szerint a munkavállaló részére a napi munkájának befejezése és a következő napi munkakezdés között legalább nyolc egybefüggő pihenőidőt kell biztosítani.
• az osztott munkaidőben,
• a megszakítás nélküli,
• a több műszakos,
• az idényjellegű tevékenység keretében,
• a készenléti jellegű munkakörben foglalkoztatott munkavállaló esetében.
Rendkívüli munkaidő esetén a napi pihenőidő kiadása kötelező. Amennyiben a munkavállaló pihenőidejének befejezési időpontja későbbi időpontra esik, mint a napi beosztás szerinti munkaidejének kezdési időpontja, akkor az így kieső munkaidő állásidőnek minősül.
Az Mt 146. § (1) bekezdés rendelkezése szerint a munkavállalót, ha a munkáltató foglalkoztatási kötelezettségének a beosztás szerinti munkaidőben nem tesz eleget (állásidő) – az elháríthatatlan külső okot kivéve – alapbér illeti meg.
Az Mt 147. § rendelkezése szerint a munkavállalót a 146. § (1) bekezdésben meghatározott díjazáson felül bérpótlék is megilleti, ha a munkaidő-beosztása alapján bérpótlékra lett volna jogosult.