Sok munkáltatónak okoz gondot eldönteni, hogy milyen esetekben kötelező, illetve milyen esetekben nem vasárnapi munkavégzés esetén a vasárnapi bérpótlék fizetése.
A Munka Törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (a továbbiakban: Mt.) munkaidőre vonatkozó rendelkezései meghatározzák azt, hogy milyen munkáltatónál, milyen munkarendben, illetve milyen munkakörben foglalkoztatott munkavállaló osztható be munkavégzésre vasárnapi napokon rendes munkaidőben.
Fontos tudni, hogy a vasárnapi napokon munkát végző munkavállalók közül nem minden munkakörben kötelező vasárnapi bérpótlékot fizetni.
Nem kötelező vasárnapi bérpótlékot fizetni
(a) a rendeltetése folytán vasárnapon is működő munkáltatónál vagy munkakörben,
(b) az idényjellegű munkakörben,
(c) a kizárólag szombaton és vasárnap részmunkaidőben
(d) társadalmi közszükségletet kielégítő, vagy külföldre történő szolgáltatás nyújtásához – a szolgáltatás jellegéből eredően – e napon szükséges munkavégzés esetén,
(e) külföldön történő munkavégzés esetén.
(f) egyszerűsített foglalkoztatásra irányuló munkaviszonyban.
Kötelező vasárnapi bérpótlékot fizetni
1. Ha a munkavállaló a rendes munkaidőben történő munkavégzésre kizárólag
(a) több műszakos tevékenység keretében,
(b) készenléti jellegű munkakörben,
(c) a kereskedelemről szóló törvény hatálya alá tartozó, kereskedelmi tevékenységet, a kereskedelmet kiszolgáló szolgáltató, valamint kereskedelmi jellegű turisztikai szolgáltatási tevékenységet folytató munkáltatónál kötelezhető
2. a rendkívüli munkaidőre
(a) több műszakos tevékenység keretében,
(b) készenléti jellegű munkakörben,
(c) a kereskedelemről szóló törvény hatálya alá tartozó, kereskedelmi tevékenységet, a kereskedelmet kiszolgáló szolgáltató, valamint kereskedelmi jellegű turisztikai szolgáltatási tevékenységet folytató munkáltatónál
(d) ha a munkavállaló rendes munkaidőben történő munkavégzésre vasárnap nem kötelezhető.
A vasárnapi bérpótlék a hét és huszonkét óra közötti 07 és 22 óra közötti időtartamon belül munkavégzés esetén jár a munkavállaló részére.
Jogszabályi háttér
Az Mt. 101. § (1) Vasárnapra rendes munkaidő
(a) a rendeltetése folytán e napon is működő munkáltatónál vagy munkakörben,
(b) az idényjellegű,
(c) a megszakítás nélküli,
(d) a több műszakos tevékenység keretében,
(e) a készenléti jellegű munkakörben,
(f) a kizárólag szombaton és vasárnap részmunkaidőben,
(g) társadalmi közszükségletet kielégítő, vagy külföldre történő szolgáltatás nyújtásához – a szolgáltatás jellegéből eredően – e napon szükséges munkavégzés esetén,
(h) külföldön történő munkavégzés során, valamint
(i) a kereskedelemről szóló törvény hatálya alá tartozó, kereskedelmi tevékenységet, a kereskedelmet kiszolgáló szolgáltató, valamint kereskedelmi jellegű turisztikai szolgáltatási tevékenységet folytató munkáltatónál foglalkoztatott munkavállaló számára osztható be.
Mt. 140. § (1) Vasárnapi munkavégzés esetén ötven százalék bérpótlék (vasárnapi pótlék) jár, ha a munkavállaló a rendes munkaidőben történő munkavégzésre kizárólag több műszakos tevékenység keretében, készenléti jellegű munkakörben a 101. § (1) bekezdés d), e) vagy i) pontban meghatározott feltételek alapján kötelezhető, továbbá
b) a rendkívüli munkaidőre
ba) a 101. § (1) bekezdés d), e) vagy i) pontban meghatározott munkavállalónak,
bb) ha a munkavállaló a 101. § (1) bekezdés alapján rendes munkaidőben történő munkavégzésre nem kötelezhető.
Mt. 87. § (1) Munkanap: a naptári nap vagy a munkáltató által meghatározott megszakítás nélküli huszonnégy óra, ha a munkáltató működése miatt a beosztás szerinti napi munkaidő kezdete és befejezése nem azonos naptári napra esik.
(2) Az (1) bekezdésben foglaltak megfelelően irányadók a heti pihenő- vagy a munkaszüneti nap meghatározása tekintetében is, azzal, hogy a hét és huszonkét óra közötti tartamot heti pihenő- vagy a munkaszüneti napnak kell tekinteni.
Mt 203. § (1) h) Az egyszerűsített foglalkoztatásra vagy alkalmi munkára irányuló munkaviszonyra a 101. §-ban foglaltak nem alkalmazhatók.