Sokszor lehetett – különösen a szocializmusban – hallani, hogy „legfőbb érték az ember”. Ma is sok hasonló szlogen árad felénk a médiában. De vajon tényleg megkapjuk azt a megbecsülést akár a hétköznapokban, akár a munkahelyen, akár a társadalmi életben vagy a családban, mely alapján úgy érezhetjük, hogy tényleg a „legfőbb érték az ember”? A pandémiás helyzet is megmutatta, hogy sok esetben a – kényszerű – gazdasági nyomásra gyorsan megváltak a munkavállalóktól a cégek. Számos munkahelyen csökkentek a bérek, megvontak juttatásokat. Természetesen a többségre jellemző volt, hogy igyekezett megőrizni a képzett, lojális és az adott cég tevékenységében jártas munkavállalót.
A Vízügyi Közszolgáltatási Dolgozók Szakszervezeti Szövetsége (VKDSZ) alapértéke az emberek, a munkavállalók érdekeinek képviselete. S ezek között a képviselendő érdekek között szerepel a megbecsülés is, mely egyik formája a díjazás, a kitűntetés. Egy érdekképviseleti szervezetnek tényleg a legfőbb értéke kell legyen az ember, a munkavállaló.
Elmegyünk a rendkívüli teljesítmények mellett, mert természetesnek vesszük. Elfelejtjük azokat megköszönni, elfelejtjük egyáltalán, hogy megtörténtek. Nem gondolunk arra, hogy egy szelet kenyér vagy egy pohár víz mögött micsoda – gyakran különleges – teljesítmény van, pedig az a kenyér és az a víz ott volt a koronavírus-járvány idején is. Valakik azért az egészségüket kockáztatták – ahogy közülünk is sokan.
Fürjes-Gábor József VKDSZ elnök és az elismerésben részesülők
A víziközmű szolgáltatás, a víziközmű ágazat járvány-gócpont kialakulása nélkül „megúszta” a járvány első hullámát. Sok munka, szervezés, áldozatvállalás árán. Sok-sok munkavállaló járt ugyanúgy a csőtörések javítására, tocsogott térdig a szennyvízben. Számos intézkedés született, mely védeni volt hivatott a munkást vagy az irodai dolgozót a fertőződéstől. Készültek forgatókönyvek a „legrosszabbra” is. Hogyan fog szolgáltatni az ágazat, ha a munkavállalók között is járvány tör ki? Ki megy ki a hálózatra? Ki fog a műhelyben dolgozni? Ki veszi a hibajelet a diszpécser központban?
A Zalavíz Zrt. bevezette a vészhelyzetre vonatkozó munkarendet is néhány alkalmazottja számára. Öten két hónapon át elszigetelt körülmények között, családjukat is teljesen nélkülözve éltek és dolgoztak. Napi 24 órás ügyeletben végezték a hibaelhárítási feladatokat. Egy panzióban izolálva kollégáik megfertőződése esetén is fenn tudták volna tartani az alapvető szolgáltatást. Kertész Zsolt, Molnár László, Szabó Miklós, Uram Péter és Stummer Jenő önként vállalták a nehéz helyzetet úgy, hogy nem tudták mindez meddig fog tartani. Saját bevallásuk szerint nem is volt idejük sokat gondolkodni ezen a kérdésen, mert sok volt a tennivaló.
Június utolsó napján munkahelyükön kereste meg őket a VKDSZ elnöke, alelnöke és ügyvezetője. Köszönetüket és megbecsülésüket fejezték ki a – sajtóban hétköznapi hőseinkként megjelent – szakembereknek.
Amhoffer András elnök-vezérigazgató köszöntője után Fürjes-Gábor József VKDSZ elnök elmondta, hogy elismertjük a teljesítményt, a kockázatvállalást, a rendkívüli megpróbáltatások elviselését, melyet a VKDSZ anyagi elismerése átadásával is kifejezett. Elmondta, hogy hazánk sikeresen kezelte a covid-19 járvány első hullámát, melyben meghatározó szerepe volt a rendszeres tisztálkodásnak. Ehhez nélkülözhetetlen volt a tiszta és egészséges ivóvíz, melyet folyamatosan szolgáltatva a „zalavizesek” és az ágazat valamennyi munkavállalója hozzájárult az ország sikeréhez.
VKDSZ