Mi vízművesek, fürdőszolgáltatásban dolgozók már második éve ünnepeljük a Víz világnapját a covid-járvány miatt fokozott nehézségek és fertőzésveszély közepette. Számos ágazat működése szűnt meg vagy csökkent minimumra, mint a fürdőszolgáltatás és benne a vízgyógyászat is. A vízszolgáltatás, a szennyvízkezelés azonban nem szünetelhetett. Alapellátás, melynek nincs alternatívája. Sőt különleges szerepet kapott mindkettő, de még mindig a többség számára észrevétlenül. A vírus-járvány időszakában kiemelt fontosságúvá vált a tisztálkodás, a kézmosás, mely a fertőzés megelőzésének egyik eszközét jelenti. A szennyvíz is fontos előjelzőjévé vált a járvány jövőbeni terjedésével kapcsolatosan, hiszen ahol a szennyvízben nő a vírus-maradványok koncentrációja, ott a vírus terjedése is hamarosan nő.
Mi vízművesek, fürdőágazati munkavállalók is vízhasználók vagyunk, ugyanúgy megszoktuk, hogy a vízcsap kéznél van és működik. Minden évben egyszer a víz ünnepén azonban mi is és mások is túlzónak tűnő megállapításokat teszünk a vizes szakmáról, az abban dolgozó munkavállalókról. Kiváló munka, kiemelkedő áldozatvállalás kell ahhoz, hogy jó minőségű és magas színvonalú vízszolgáltatás működjön. Ilyenkor látszólag túlértékeljük a szerepünket, pedig természetes, hogy évente egyszer a víz, a vizes szakma, a vizes szakemberek nagyobb törődést, több odafigyelést és megbecsülést kapjanak. Ezt az egy napi megbecsülést el kellene osztani 365-tel…hogy minden napra jusson egy kis odafigyelés, egy kis mosoly, hogy lám a vízművesek munkája miatt mindig gond nélkül folyik a víz.
Már a középkorban is kiemelt szerepük volt a vízhordóknak, az akkori „vizeseknek”, akik pl. Budán adómentességet élvezetek, mert hordták a vizet, tűz esetén tüzet oltottak, karbantartották a vezetékeket, gondoskodtak a víz elosztásáról. Kiemelt szerepük volt a járványok idején is, megbecsültek voltak, de ezzel együtt nem voltak gazdagok. Emellett a vízhordás értéket jelentett, s annak jogát hozományként át lehetett adni a „szerencsés vőlegénynek”.
Ugyanígy a fürdés és a fürdőszolgáltatás is egyidős az emberrel. Rengeteg emléke van a fürdőzés hagyományának már az ókor óta. A hazai turizmus célhelyei között is a legtöbbnek alapja a fürdő, melyhez a többi szolgáltatás és sok család megélhetése kapcsolódik. Az itt dolgozók is a vizes társadalom részei, bár sokan közülük egészségügyi szolgáltatást is nyújtanak, ott is számon tartják őket. A fürdők nemcsak a pihenés és regeneráció szolgálói, de fontos gyógykezelések helyei is, mint ahogy ez a történelemben is mindig így volt.
Ma a civilizált emberi körülmények és a biztonságos ivóvíz ellátás egymást feltételezik. Sok helyen, így sok pl. afrikai emberek is a napi ivóvíz beszerzése több kilométeres gyaloglással jár, hazánkban ez pedig mindössze két lépés a csapig. Bizony furcsa is lenne, ha a közkútra kellene járni vízért, vagy a lajtos-kocsi állna meg naponta egyszer az utcán és lehetne vizet vételezni.
Az emberek sokfélék, de a természet törvényei egységbe kovácsolják az afrikait, ázsiait, ausztrált. Mindenkinek azonosak a szükségletei, a tisztálkodás, az ivóvízhez jutás igénye. Azt gondolhatjuk, hogy a hazai ivóvíz hasznosítás pazarló. Valóban tény, hogy még pl. a wc-t is ivóvízzel öblítjük, bár az is igaz, hogy ezzel a természetnek is így adjuk vissza. Most azonban ez a járványhelyzetben átértékelődik. Nagy értéke van a tiszta ivóvíznek. A covid-járvány alatt is normál üzemben működik a vízszolgáltatás és a szennyvíz elvezetés. De tudja-e valaki, hogy a minőségi szolgáltatás fenntartása mögött mennyi erőfeszítés, mennyi kockázat-vállalás van? Tudja-e valaki, hogy vannak, akik megváltozott csoportbeosztásban vagy műszakbeosztásban esetleg teljes izolációban, családjuktól távol dolgoznak? Ők azok, akik a „biztos tartalék”, arra az esetre ha kollégáik már megfertőződtek volna.
Mindig jön a csapból a víz, azaz valakinek ezt minden nap biztosítania kell. Nincs hétvége, nincs ünnep és mint az elmúlt év mutatta, nincs az a covid, ami kifogna rajtunk.
Hazánkban a lakosság mindössze 2 ezrelékét kitevő vízműves közösség nap, mint nap és a nap teljes tartamában elérhetővé teszi a tiszta ivóvizet a lakosság számára. Jelen vagyunk minden család napi életében, s ha a csap kinyitásakor néha erre is gondolnak, akkor mi vízművesek elégedettek leszünk.
A víz ünnepe alkalmával fel szeretnénk hívni a figyelmet, hogy a földi élet alapja a víz. Örülnénk, ha azt az éréket, amit a víz előállításával, szolgáltatásával és újra elérhetővé tételével létrehozunk elismernék, tudatosulna a csap megnyitása mögött erőfeszítés, szeretnénk érték lenni, nem pedig csupán egy természetes jelenség. Erről szól a mi napunk világszerte, március 22. – a Víz világnapja, a víz ünnepe. Ez alaklomból köszönet mindenkinek, aki ezért tevékenykedik.
Vigyázzatok magatokra és egymásra!
Vízügyi Közszolgáltatási Dolgozók Szakszervezeti Szövetsége Elnöksége