Vasárnapi Hírek – 2017. július 15-ei számában megjelent cikk alapján…
„Ha a kormány sürgősen nem tesz valamit, éveken belül tönkremehet a magyar víziközmű-hálózat jelentős része. Magyarra lefordítva ez folyamatos csőtöréseket, vízhiányt és rosszabb minőségű ivóvizet jelent. Egyes számítások szerint 90 milliárd forint megoldaná a legsürgetőbb gondokat, de a teljes rendszer felújításához legalább 3000 milliárd kellene.
És ez nem ellenzéki hőbörgés: a fejlesztési minisztérium alá tartozó Kiemelt Közszolgáltatások Főosztálya készített jelentést a víziközművek állapotáról. A 15 oldalas dokumentum szerint az elmúlt nyolc év kormányzati döntései – többek között a közműadók kivetése és a rezsicsökkentés – felelősek a mára tarthatatlanná vált állapotok miatt.
„A víziközmű-ágazat legsúlyosabb problémája a felújítások, karbantartások évtizedeken át tartó hiánya” – olvasható a jelentésben. Ez pedig csőtöréseket és rosszabb minőségű ivóvizet jelent.
Fürjes-Gábor József – VKDSZ Elnök a következőket mondta el a riporternek:
„A víziközművek többsége az 50-es években épült, és a vezetékhálózat, mint legfontosabb víziközmű rendszer a föld alatt van. A meghibásodás csak akkor látszik, ha rendszeres a karbantartás, vagy ha már megtörtént a baj. A hálózat rendkívül rossz állapotát jól érzékelteti, hogy a vízveszteség megközelíti a 30%-ot. Ez a vízmennyiség gyakorlatilag elfolyik a föld alatt. – mondja a VH-nak Fürjes-Gábor József, a Vízügyi Közszolgáltatási Dolgozók Szakszervezeti Szövetségének elnöke. – 2010-ben készült egy szakértői anyag, ami összefoglalta a víziközmű-ágazat helyzetét, és jelezte, hogy a rendszer jelenlegi állapotában nem fenntartható. Vagyis a probléma nem új keletű. A béreken már nem lehet jobban spórolni, így is elmentünk a falig”. Létszámban nincs több megtakarítási lehetőség, az állami társaságoknál 6 éve elmaradt bérfejlesztés is csak állami segítséggel, 3 éves bérmegállapodással rendezhető – teszi hozzá a szakember.
A víziközművek Magyarországon állami (esetenként önkormányzati) tulajdonban vannak. 2010-ben központosították a rendszert, a 400 közműcégből csak alig 40 maradt. A szakma álláspontja szerint ez logikus döntés volt, de a közműadókkal, és a kötelező díjmeghatározások elmaradásával ellehetetlenült a szolgáltatók jelentős része. Bevételeik a legtöbb esetben nem fedezik már a kiadásokat, így szinte biztosan nem jut pénz fejlesztésre, karbantartásra, béremelésre. Persze nem volt ez mindig így. 1989 előtt, amikor még volt pénz a rendszerben, lényegesen kevesebb volt a víziközmű szolgáltatók száma, a víziközműveket működtető önkormányzatok, az ott keletkezett nyereségből keresztfinanszírozással „lukakat foltoztak be”, az önkormányzat számára fontosabbnak ítélt szolgáltatásokra, közfeladatokra forgatták vissza pénzt. 30 év után a víziközmű szolgáltatók most fizetik meg ennek az árát.”
A Vasárnapi Hírekben megjelent:
„A nagyobb katasztrófát eddig is csak az ágazati szolidaritás akadályozta meg” – mondja a Magyar Víziközmű Szövetség főtitkára. Nagy Edit szerint ha a vízügyi dolgozók nem lennének ilyen elkötelezettek, már régen az utcára vonultak volna, és nem érdekelné őket, milyen körülmények között kénytelenek dolgozni.
A jelenlegi rendszerből éppen a karbantartásra fordítható pénz hiányzik. Ez ma nagyjából 90 milliárd forint, de a teljes rendszer ennek sokszorosát igényelné. Ez pedig azt jelenti, hogy bár léteznek szoftverek és valószínűségszámítási eljárások, amelyekkel előrejelezhető egy-egy nagyobb katasztrófa, a rendszeres ellenőrzésre és a hibás vezetékek cseréjére nincs fedezet. Közben pedig egyre több szakképzett dolgozó hagyja el az ágazatot. Nagy Edit ezt az elvándorlást súlyosabb tehernek tartja, mint a vezetékek állapotát.
„Az igazi katasztrófa az lesz, ha nem tudjuk megfizetni azokat a kollégákat, akik még képesek elhárítani és megelőzni a nagyobb problémákat. A politika felelőssége eldönteni: akar-e biztonságos ivóvízellátást, vagy megelégszik a mostani tűzoltással” – teszi hozzá.